Egy barátom panaszkodik, hogy üresen állnak a gyönyörűen felújított kiadó lakásai. A külföldiek elmaradnak, mert a pandémia gátat szabott az utazási hajlandóságnak. Lakásai egy részét hosszútávra adta ki, de az albérleti piac is pang. Eladni nem érdemes, nem kapja meg azt az összeget, amit beleölt. Az állam és az önkormányzatok szigorúbb szabályokat hoztak, nehezítve a nyereséges működést.

Szakemberek szerint az ingatlanpiacon megjelent airbnb lakások érzékelhetően lejjebb vitték az árakat az albérletek díjánál és az eladási áraknál is.

Nagy a tanácstalanság a világon mindenütt az airbnb piacon. Sokan a kivárásra játszanak, de nem mindenki bírja ki hosszútávon, ha nincs jövedelme.

Értem én a másik oldalt is. A lakhatást meg kell oldani. A világ nagyvárosaiban így Budapesten is kevés szabad lakás áll rendelkezésre. A befektetők azt a keveset is felvásárolják, és megjelennek az ügyeskedők. Sok helyen „feketén” panzióként működnek. Nem csak a magyar ember ilyen ám!

A híradásokból azt is látom, hogy az olaszok, a spanyolok, a franciák is ezzel küzdenek.

Az airbnb lakások magántulajdonban, saját néven vannak, így a hatóságok szempontjából ellenőrizhetetlenek.

Persze szabályok kellenek.  De vajon nem öntjük ki a fürdővízzel a gyereket is?