Egy hacker feltörte Argentínát megszerezve 45 millió ember adatát – olvasom. Előtte az ország 1 millió fős adatbázisát is meghekkelték. A MediaMarkt-tól 240 millió dollárt követeltek egy kibertámadás után. Világszerte és sajnos már itthon is olajvezetékek, gyárak, légitársaságok, bankok esnek áldozatul. Míg évekkel ezelőtt csak a filmekben láttunk, hallottunk róla, ma már igazából fel sem kapjuk a fejünket a hasonló hírekre. Az átlag polgár fel sem tudja fogni a jelenséget, legfeljebb akkor vesz róla tudomást, ha egy kisebb fajta pénzügyi csalás vagy zsarolás áldozata lesz. A gazdasági életnek viszont nagy kárt is tud okozni.
A 21. században minden az információtechnológia térhódításáról szól, és mint minden jót, ezt is lehet rosszra használni – így a bűnözés is rátelepedett. Ráadásul – mint ahogy a filmekben is látjuk –, a hackerek egy lépéssel mindig a bűnüldözők előtt járnak.
Kezdetben volt a hacker és az etikus hacker.
A Hackerek ma már egy multinacionális közegben mozgó önálló rassz, sőt motivációjuk, céljaik alapján már különbséget is tudunk közöttük tenni.
A Wikipédia szerint van
- a klasszikus hacker – hobbi programozók,
- a biztonsági rendszerhez kapcsolódó hacker,
- fehér kalapos hacker (white hat hacker) – a jó,
- fekete kalapos hacker (black hat hacker) – a rossz,
- szürke kalapos – az átmenet (lehet etikus hacker, aki megbízás nélkül keres biztonsági réseket, és pénzt kér a felfedésükért vagy politikai hacker, troll),
- a hacktivista – többnyire politikai kérdésekben foglalnak állást.
