Unokaöcsémmel a kényszervállalkozók helyzetéről, sanyarú sorsáról beszélgettünk – ti. ő maga is kényszerből lett magánzó. Az bosszantja, hogy igazából munkaviszonyhoz hasonló körülmények között dolgozik egy cégnek, ugyanakkor semmit nem élvez az ottani lehetőségekből, kedvezményekből, helyette megkapta az adó, a járulékok, az adminisztráció, a beszerzés, az öngondoskodás stb. nyűgét.

A témának utánajárva a jogászvilág.hu oldalán találtam egy érdekes fejtegetést „Alakíthatnak-e szakszervezetet kényszervállalkozók?” címmel.

Az már az elején kiderül, hogy a jogászok is fogalomzavarban vannak. A versenyjog, a gazdasági közjog és a munkajog egészen másképp határozza meg a jelentését. Zavar mutatkozik a munkavállaló, az önfoglalkoztató, és a kényszervállalkozó elnevezés terén is.

Azzal egyetértek, hogy vitás esetekben a szerződések tartalmát és a valós munkavégzés körülményeit kellene megvizsgálni. No, de miért csak a vitás esetekben? Ezek nem mai keletű problémák, és nem is csak egy-két embert érintenek. A szabályozatlan körülményekkel csak a zavarosban halászó, a járulék-fizetéseket elkerülni akaró cégeknek adunk lehetőséget.

https://jogszvilag.hu/cegvilag/alakithatnak-e-szakszervezetet-kenyszervallakozok/