Egy színházban dolgozó kedves barátommal túrázni voltunk a Mecsek környékén, közben a világ dolgain elmélkedtünk. Színházi emberként nagy fájdalma, hogy nincs a kultúrára pénz. Nincs állami támogatás és az embereknek sincs pénzük, ezért nem mennek az előadásokra.

Remek ötlet volt szerinte a kulturális taorendszer, nem véletlenül robbant ki óriási vita a megszüntetése miatt. Sok színház és kulturális egyesület a csőd szélén állt, valami hasonlóra vártak évtizedek óta. A jegybevételekhez igazodó támogatással igazságosnak találták.

Csak, mint ahogy az kishazánkban lenni szokott, sokan visszaéltek a lehetőséggel, sorozatos csalásokat követtek el.

Nem igazán lehet hibáztatni a színházakat, a fennmaradásuk, a művészek megélhetése múlott rajta. A hibát, a bűnt azok követték el, és a hasznot azok tették zsebre, akik rájuk telepedtek.

De most tényleg, mondja meg nekem valaki, hogy mit keresett a tao pénzek közelében Rahimkulov Ruszlán? És itt száz-milliárdokról volt szó!

A visszaélések felderítésével foglalkozó sajtóhírekben a tao kitalálóját – Megyeri Lászlót nagy machinátornak nevezik. A barátom szerint Megyeri gazdasági igazgatóként jól kiismerte a színházak anyagi helyzetét és lehetőségeit – ezért is volt jó az, amit kitalált. Tudta mire van szükség.

Régi, tapasztalaton alapuló bölcsesség, hogy minden szentnek maga felé hajlik a keze, elfogadható – ha nem is etikus, hogy a hozzá közelállóknak tanácsokat ad. Attól még hatékonyan működhetett volna a rendszer. A durva visszaélések, a szemérmetlen csalások döntötték be, és tették tönkre a támogatás lehetőségét.

Több médium (index.hu; g7.hu; gondola.hu) is foglalkozott a témával és feltárták a csalások egy részét. Az Állami Számvevőszék is vizsgálódott, és kiadott egy jelentést, amely véleményem szerint akár meg is alapozhatna egy rendőrségi nyomozást.  Okirat hamisítás, csalás, a költségvetés megkárosítása már megállja a helyét, a bizonyítékok egy részét pedig már összeszedték az oknyomozó riporterek.