Újabb hírek érkeztek Bagjos Rihárd magánhadseregéről, bár ismételten semmitmondó információk. (lásd korábbi bejegyzésem Hetvenkedő katona címmel). Semmi sem biztos, de gumicsontnak jó. PR-jukról az újságírók találgatásai, elemzései gondoskodnak.
Bennem viszont felvet néhány kérdést:
- Nem minősül-e csalásnak az, ha egy nem létező – majd talán az év végén bejegyzik – cég nevében kormányokkal, cégekkel tárgyalnak, pályázatokat nyújtanak be, vásárolgatnak?
- Ez mennyiben befolyásolja, hogy később komolyan vegyék őket a megrendelőik? Ja, bocs, de majd előbb még várunk 5-6 ügyfelet, aztán majd bejegyeztetjük a céget. Kösz a megrendelést, de majd kb. 2 év múlva jövünk.
- Milyen biztosítékot adtak – ki kezeskedett értük – hogy a láthatalan cég megrendelésére már egy grúziai raktárban összekészítve várja őket a fegyverarzenál, járművekkel, helikopterekkel, személyi felszerelésekkel együtt? Vagy úgyis számla nélkül vásárolnak?
- Egy nemzetközileg ilyen nagyon telített piacon az újonnan alakult igencsak tőkeigényes kis cég, hogyan lehet öt év alatt nyereséges? Az alkalmazottak fizetése havonta minimum 3000-5000 dollár lesz. A megcélzott elsősorban afrikai illetve részben arab országok is éppen az államcsődökről és politikai /vallási háborúkról ismertek gyakran bizonytalan hátterű csoportokkal, akik nem mindig a Fair Play szerint játszanak.
…és rágom tovább az elém vetett gumicsontot…
