Egy hete egy üzleti találkozón a termékhamisításra terelődött a szó.  Partnereim (gyártók és felhasználók egyaránt) arról panaszkodtak, hogy mekkora kárt okoznak nekik a hamisítók.  Baráti körben pedig arról beszélgettünk, hogy van-e illetve mi a különbség a hamis és utángyártott termékek között. További vitát generált, hogy az utángyártás valamilyen büntetőjogi tényállásnak felel-e meg vagy csak gazdasági okokra visszavezethető bocsánatos bűn. Szóba jött a csalás és ipari kémkedés fogalma is.

Abban teljes mértékben mindenki egyetértett, hogy az összes iparágra kiterjedő probléma. A feltalálónak, a gyártónak, a felhasználónak és a költségvetésnek is óriási károkat okoz, némelyek balesetveszélyesek vagy az egészségre károsak is lehetnek. Ráadásul nagy a káosz a piacon és a fogalmakat sem mindenki ugyanúgy értelmezi.

Minden jogászkodás és nyelvészkedés nélkül közös megállapodással tapasztalati úton a következőkre jutottunk:

• hamis vagy hamisított az a többnyire silány minőségű termék, amelyet megtévesztési célzattal az eredetihez hasonlóan jelölnek, neveznek el, csomagolnak;
• utángyártott az a termék, melyet
• olyan cég gyárt, amely bérgyártásban valaki más megbízásából állít elő, majd szabad kapacitása lévén ugyanazt az árut legyártja ugyanabban a minőségben és a szabványoknak megfelelően, de nem a megbízója márkanevével értékesíti –
• valaki technikailag egy az egyben lemásolja más termékét és saját márkanévvel forgalmazza.